EZ a kis történet valahogy úgy kezdődött (ahogy sok másik is) hogy a főszereplő éppen nagyon unatkozott. Ezt a főszereplőt most Jeda-nak hívják aki történetesen egy élőholt pap. A kettő közötti ellentmondásból már következtethet az egyszeri olvasó (mivel az élőholt lét és a szent fény két elég különböző dolog) hogy ebből a történetből nem sülhet ki semmi jó.

Na most ez a bizonyos Jeda minden dolgot mellőzve és így tennivaló híján üldögélt (ami elég unalmasak hangzik) Orgrimmar hatalmas, akár erődítménynek is beillő városában. Tényleg hatalmas város. Tornyai és katonai építményei feketéllenek a vörös hegyek közt, mintha semmi dolguk sem volna csak hirdetni: Jobb ha barát vagy! Így Jeda üldögélés közben gondolkodott (legalább is próbált, amennyire ezt lehet gondolkodnivaló és arra alkalmas feldolgozó egység híján) s mivel egyéb dolga nem akadt figyelte az arra tévedő humanoid formályú élőlényeket. Sokminden(ki) fordult meg ugyani Orgrimmar városában, elfek, orkok, trollok, goblinok s teljesség igénye nélkül. Mindegyik igyekezett valahová, mindnek volt valami célja, Ügyeket intézni, felszerelését javítgatni, vagy csupán csak nézelődni (már akinek van arra alkalmasdolog a fején.) Csak egyedül Jeda üldögélt ott céltalan ls merengett jobbára a semmin.

Merengését megzavarandó odalépett elé egy Elf tolvaj, megpróbálta felhívni magára a figyelmet. (kevés sikerrel pedig elég szemrevaló hölgyemény volt) Így vagy úgy de beszélni akart a pappal aki kevés figyelmet tanusított a világ irányába, ezért jobb híján fejbevágta egy kővel:

-AU

-Fájt?

-Nem igazán, sőt semmit sem éreztem, csak megszokás.

-Ah. Értem. Tudod miért jöttem? (elf)

-Nem, honnan tudnám? De gondolom azért is hogy elmond mit akarsz.

-Igen, azért is. Tehát kellene egy gyógyító a kis csapatunkba, vállalnád a feladatot?

-Attól függ. (Jeda)

-Mitől?

-Tudod egy papnak is meg kell élnie valamiből, főleg ha az illető történetesen halott. Tudod a mai egyházak nem nézik jó szemmel ezt az apróságot. És amúgy sem mondhatni hogy meg lehet élni ebből az egész papi dologból. Tudod, templom meg egér...

-Igen ne is folytasd, természetesen pénzbeli juttatások is járnak a segítségért. (elf)

-Ah. Akkor meg is beszéltük. Szabad megtudnom a neved ha már együtt kalandozunk az elkovetkezökben?

-Persze, Audriana vagyok.

-Remek Audriana, mikor indulunk?

-Amint a csapat többi tagja is menetkész üzenni fogok. Addig készülj fel, Grim Batol nem lesz sétagalopp.

Ahh hogy Grim Batol, ezt nem tudta volna megemlíteni az az átkozott elf. Szuper, nagyon szuper...

-Gondolta Jeda, mivel mondani már nem volt ideje, a tolvaj (bármily meglepő) azonnal felszívódott. Grim Batol-ról pedig tudni kell hogy egy elátkozott törpe város, eddig a vörös sárkányok felügyelték, de a Hajnal szekta átvette az irányítást erre felé és valamit terveznek ott. Valahogy meg tudom érteni hogy egyszeri hősünknek nem akaródzott volna oda menni, de ha már elvállalta meg ugye a pénz sem elhanyagolható...

Felkészülés képpen nyújtóztatta tovább rothadó tagjait a forro Orgrimmari napsütésben, aminek eredménye képpen csak még jobban rothadt, de ez már rég nem tünt fel neki. Presze azért elmondott néhány imát legalább is igyekezett, ugyanis a fohásza kellős közepén ismét egy kő kongatta meg az amúgy elég hiányos koponyáját.

-Indulhatunk. (Audriana)

...

Egyenlőre nem írok többet, amúgy is egy rakás szar, de majd folytatom ezt is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.