Egyszer végetér a lázas ifjuság. Egyszer elmulnak a faszom tudja mik mert ennek a posztnak semmi köze nincs egy ballagási számhoz. 

Mivel hogy történt egyszer hogy kurvára semmi nem történt. Mégis történt valami mert a csodás repkedően szikrázó fényű nap alatt álló zsenge facsemetéken megcsinnaló fotonok keltette légáramlat fluxusának a polarizált maradványaiból nyílott egy semmi. Ez a semmi nem volt semmi. Sajnos a történet elég egyszerű lenne ezt pedig nem hagyhatom tehát ez a semmi mégis volt valami. Egy olyan valami ami dimenziólon átívelő sötért erő orvényéből keletkezett, és a végpontjában keletkező furcsa málladékra emlékeztető dolog kikristályosodásából létrejövő térgörbülés megmutatja a 2674973 milliomodik prímszám 67. gyökének a köbét. Nem voltak színek nem volt a színek hiánya még csak átlátszó sem volt mert nem lehetett min átlátni mert nem lehetett látni, pedig sötét sem volt és mégis volt de ez a sötét sem volt sötét hanem inkább világos, és a szinek sem voltak szinesek mert nem is léteztek, de ez sem lényeg...

Tudom hogy semmi értelme az egésznek. De mégis van. Majd lesz. Vagy nem. Nem tudom. Olvassátok....

Tehát ez a semmi ami valami és mégsem semmi egy kötény volt. Legalább is annak látszott. De ami ennél is érdekesebb ami benne volt. Ugyanis eme idegen dimenzió teljesen hihetetlen világában ahol minden semmi és semmi sem minden, a "kötény" zsebében volt egy csiga. Ez nem csiga volt. Szóval ez a nem csiga éldegélt. Volna ha tudná mi az élet de mivel ezt errefelé nem igen tudták így valami mást csinált. Nem tudom mit, de mindenképpen mást mint az élet. Ahogyan így telt az "idő" ami amúgy itt nem létezedd de az minket most nem érdekel megjelent a semmiben a tényleg semmiben egy semmi. Ez asemmi átívelt dimenziók töredékeinek hasadékaiba a végtelen síkságon túl a napfény polarizálódásának kristálypalotáin túl a semmi mérleghintájának autópályáján a sraktokh dimenzió peremvilágának bugyorbolygója felé. Erről a még ismeretlenebb helyről amiről már én sem tudok semmit kitalálni (meghalt a fantázia a két dinmenzió fluxusa közt valahol félúton) megjelent hirtelen (ami amúgy nem létezett itt) egy vérszomjas lény, aki nem ismerte a vérszomjat mivel nem volt vére sőt semmilye nem volt és mégis. Na ez a lény ami egy nem nyuszi volt nem létezhetett ebben a világban. Vagy épp nem világban mivel ez csak amolyan kezdeménye volt a kezdetnek és a végnek is ami magában hordozta a lényegteleséget ami kötülfonja ez egész teóriát miszerint ez a nem nyuszi nem ment (mivel nem tudott olyat) a nem csigához aki nem élt, éppen ebből a lehetetlensékből fakadóan (ami mégis lehetséges) következett hogy a két dimenzió egymásbazuhant és a semmiből keletkezett a végtelen síkján egy repedés aminek hatására ez a két világ megszűnt létezni visszamenőleg és előrevetítve is. Ebből a repedésből pedig más is következik. Történetesen az hogy mivel az egyensúly kötelezően megvan a végtelenben (mert hogy máshogyan tudna fennmaradni a végtelenség) így ez a két semmi ami eltűnt egy valamit eredményezett. Ez a valami nem más mint amit a jelenlegi "legértelmesebb" faj úgy nevez hogy világegyetem...

Nekem nagyon tetszett, kicsit kiakasztott :D - Gelegula 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.