Sziasztok!

Mostanában nem írtam a blogra nagyon sajnálom de túl nagy problémákba ütköztem, és nem tudom megoldani őket. De megosztom veletek, úgy sem érdekel semmit, legalabb röhöghettek egyet.

A történet valahol úgy indul hogy bemutatom a szereplőket: Vagyok én, volt egy barátnőm, van egy lány akit szeretek és van neki egy baratja.

Namost én a baratnommel majd egy évet töltöttem, de soha nem volt igazi a kapcsolatunk, jó volt mert jó volt vele, de olyan problémaink voltak amit nem tudtunk megoldani. Én sem így akartam de egyszeruen nem illunk össze, nem én talaltam ki nem ő, de fel kellett ismernem és döntést kellett hoznom. A döntésemet megkönnyítette és elősegítette hogy beleszerettem egy Szandra nevű lányba. Ezzel csak annyi a baj hogy ugye neki van egy barátja. Ez a srác történetesen egy barátom. (volt) Ahogy haladtak előre a napok kezdtem jobban megismerni a Szandrát és kezdtem egyre jobban felismerni hogy a baratnommel mi nem mukodik. Fájdalmas felismerések voltak ezek és elkezdtem reménykedni Szandraban. Sajnos ez a remény addig fajult míg már úgy éreztem teljesen felesleges tovább húzni a baratnommel a kapcsolatunkat mert egyszerűen javithatatlan dolgokba futottunk, nem értettük meg egymast és nem tudtunk normálisan együtt lenni. Már teljesen egymas agyara mentünk és kommunikacio hianyaban ez odaig fajult hogy már egymasrol sem akartunk sokszor hallani. Így nem lehet húzni egy kapcsolatot. Én meg naivan ugy gondoltam hogy Szandra más és vele sokkal jobb lesz. Mindent erre a hitemre tettem fel, de gondolom a végét tudjátok. Ami viszont sokkal fontosabb innen hogy jutottunk odáig.

Pénteken baratnommel odaig jutottunk hogy vége lett, nem birtuk tovabb, ekkor a Szandra baratja ugyan ezt gondolta, és ök is szakitottak. Hülyegyerek modra ugrottam mert azt hittem most megoldodott minden és végre lehet egy olyan kapcsolatom ami harmonikus és teljesen jo lesz. Lehetett is volna mert a Szandrával teljes mértékben kiegészítjuk egymast. Én meg anynirra szerelmes vagyok még mindig hogy még talán az életem is eldobnám, mert voltam már sokszor szerelmes majd 20 év alatt de ilyet még soha sem éreztem. Ilyet soha, és tudom hogy ha elengedem soha nem jön ez az érzés vissza. Papíron ez stimmel is, csak hát a sors fránya vasmarka közbeszolt. Hétvégén még pestre is felmentem Szandraval ami azért melepő tőlem mert kibaszottul utálom pestet és ngyon nem szeretek csak úgy random felmenni. Mégis megtettem és nem bantam meg, mert barmikor a közelében vagyok minden szép. Ami ritka, nagyon ritka és nem szabadna ilyet elvesziteni. Ami még furcsa az egészben és ne tudom megértni az hogy Szandra is pont ugyan ezt gondolta(ja) és latszik rajta mert ilyenekben nem igen lehet hazudni. Nekem nem. Aztán vasárnap a Szandra volt/baratja irt hogy nem birja nélküle, amitől ö teljesen kikészült amin nem csodalkozok. Hozott egy döntést amit rögtön meg is másított, mellettem maradt. Akkor még. Megigértem neki hoyg mindenben segitek (mert ez az alap dolog) és azt mondta hogy ketten ha segitek neki atvészeljuk. Hazudott vagy sem azt döntse el mindenki magaban, én csak anynit tudok hogy nem így lett, mert tegnap átjött. Láttam rajta hogy szomorú, és tudtam hogy mi miatt. Én is hülye voltam mert elkezdtem amrtirkodni hogy akkor menjen vissza a srachoz meg ugy jobb lesz, de egyrészt idiota voltam, másrészt meg azota sok masra is rajottem. (De azt majd késobb) Ő pedig mivel teljesen bizonytalan (ami értheto ha az ember ismeri a hatterét) így simán megváltoztatta a döntését. Én meg itt vagyok a padlón. De a döntésének a maygarázatát nem fogom megérteni míg világ világ, mert egyszer azt mondta hogy szeret, engem is a sracot is. Majd azt hogy de a sracot jobban szereti mert ot régebben ismeri. Namost ez szerintem abbol az indokbol hulyeseg, mert tudom hogy nekik sem megy minden tökéletesen, sőt... Igaz elsö szerelme de akkor sem értem hogy miért olyan nehéz kitartani egy döntés mellett ami igaz bizonytalan de nekem is meg kellett hozni, és eggyutt megcsinalhattuk volna. Mert aki a multban ragad annak nincsen jövöje. Nem fogom leirni az egész hattertortenetet a Szandranak, de vannak dolgok amik nem mentek jól, és ezek olyanok amik alapjaiban hatarozzak meg az ember életét. Ennek fényében nem meglepő hogy nehéz neki, duplán nehéz elengedni a sracot, de kérdem én miért kell eroltetni egy kapcsolatot amibol már 3x kiléptek és a srac 3x vagy 4x megcsalta. Sajnos sejtem mi lesz a vége, mert látom a szüleimet és látok sok szülőt akik ezt nem merték meglépni, most pedig boldogtalanok, mert akkor nem tudtak dönteni. Ez pedig egy kurva szar dolog, emrt csak egyszer kellene erosnek lenni, egyszer a rohadt életben. És akkor 30 évesen nem azon kell majd gondolkodni hogy bazeg mar elbasztam. de ne nekem legyen igazam, csak sajnos ez igy van... Nem mondom hogy én meg tudnek neki adni mindent mert ez alapjaiban lenne hülyeség, de szeretem és akit én szeretek azért szerintem alap hogy mindent megteszek, mert a baratnommel is a szakitas nem rosszindulatbol volt és megbeszéltuk hogy igy mindkettonknek jobb lesz, és tényleg igy a jo. (bár még fáj) De sajnos már lekéstem ezt a vonatot, mert belolem nem kért Szandra és visszament a srachoz. Kicsit kibaszasnak érzem a helyzetet mert majd minden nap latnom kell oket, én meg egyedul maradtam ismét, pedig nem akartam rosszat senkinek. Ezzel hogy ezt leírtam az én lelkem tiszta mert szerintem nem basztam el semmit, max rosszkor voltam rossz helyen. Kicsit még vergodok aztan jobb lesz, csak a tehetetlenség és az atbaszas érzése ami lehet soha nem szünik meg. Na meg az hogy Szeretem ezt a csajt de elképeszto mondon. (én is meglepodok, ilyenkor mar utaltam mindenkit altalaban) 

Most hogy leírtam mindent aszem nem baszakodok tovabb és befogom a szám ahogy irasban ugy az életben is. Csak ennyit szerettem volna. És igy latatlanban, mert nem fogjak elolvasni mondanam hogy legyenek boldogok és remélem nem lesz igazam...

Sok sikert a tovabbiakhoz mindenki masnak ne essetek ilyen godrokbe ha tehetitek, igyatok sokat, stb stb... Boldog valentin napot (ja kurvara...) és most szerintem egy ideig nem irok megint, mert össze kell kaparnom magam. (vagy felkotom magam azt leszarom)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.